Csúcsdiplomácia: a forródrót a hidegháborúban

Tools

Simon, A and Simon, E ORCID: https://orcid.org/0000-0002-1174-8650, 2004. Csúcsdiplomácia: a forródrót a hidegháborúban. Aetas, 19 (9), pp. 74-86. ISSN 0237-7934

Preview

Text
14480_Simon.pdf - Published version
Download (235kB) | Preview

Abstract

[Abstract - Hungarian]
Moszkva és Washington között 1963 augusztusában működésbe lépett a Közvetlen Kommunikációs Kapcsolat (Direct Communications Link, DCL) – ismertebb nevén a forródrót – azzal a céllal, hogy elősegítse a két szuperhatalom kommunikációját és ezzel a közöttük felmerülő válsághelyzetek kezelését. Egy ilyen, két szuperhatalom vezető politikusainak közvetlen párbeszédét lehetővé tévő csatorna mindig is izgatta az átlagember képzeletét: hatalmas szenzáció számba ment például 1962-ben, amikor fény derült Kennedy elnök és Hruscsov főtitkár levelezésére,1 vagy még napjainkban – több mint egy évtizeddel a hidegháború vége után – sem felejtik el megemlíteni a híradások, amennyiben az orosz és az amerikai elnök telefonon folytat eszmecserét.

Tudományos körökben azonban már nem tapasztalhatunk hasonló érdeklődést a forródrót történelme iránt. Egyrészt az e kérdéskörrel foglalkozó cikkek száma meglepően alacsony. Másrészt ezek nem lépnek túl a forródróttal kapcsolatos technikai kérdéseken, illetve a DCL-t gyakran csak megemlítik mint a hidegháborús válságkezelés egyik válfaját. Pedig azok a nagy remények és várakozások, amelyekkel a közvélemnény és a nagyhatalmak a forródrótra tekintettek, felvetik azt a cseppet sem elhanyagolható kérdést, hogy vajon végül milyen jelentőséget játszott ez a kommunikációs csatorna az Egyesült Államok és a Szovjetunió küzdelmében. Vajon képes volt-e megfelelni a vele szembe támasztott elvárásoknak? Gyakorlati használata megegyezik-e létrehozásának eredeti céljával? E kérdések megválaszolásához szükségesnek tartjuk először felvázolni a forródrót történetét, mindenekelőtt annak megszületését és célját. Ezt követi majd a csúcsdiplomácia elméletének rövid kifejtése, melynek célja tanulmányunk elméleti hátterének, elemzési eszköztárának megalapozása. Végezetül a forródrót használatának elemzésekor igyekszünk bemutatni, hogy az mennyiben volt összhangban létrehozásának eredeti céljával, és hogy mi indokolhatja az esetleges eltéréseket.

[Abstract - English]
The experience of the Cuban Missile Crisis resulted in the birth of a Direct Communication Link – the hot line – between Moscow and Washington in August 1963 in order to better and quicken communication between Soviet and American leaders in times of direct superpower conflict. In this paper, drawing on the summit diplomacy literature, we explore the role this technological innovation played in Cold War superpower relations – most importantly how much its use was in harmony with the aims of its establishment. Focusing on the Six Day-, the Indo- Pakistani-, and the Yom Kippur wars, the invasion of Afghanistan and the Polish crisis of 1980, we argue that the hot line was employed in a much broader sense than originally thought, that is, similarly to any other means of crisis management: it was applied to quicken communication as well as to gain time, to resolve as well as to temporarily deepen crises. However, it was never utilized in direct superpower conflicts, since the Missile Crisis, by putting mankind to the brink of nuclear holocaust, also had a sobering and, thus, restraining effect on superpower competition. The hot line could only survive further technological innovation because it came to embody superpower commitment to cooperation.

Item Type:	Journal article
Alternative Title:	Summit diplomacy, the hotline and the Cold War [parallel title]. Forródrót a hidegháborúban [short title].
Publication Title:	Aetas
Creators:	Simon, A. and Simon, E.
Publisher:	Aetas Konyv- es Lapkiado Egyesulet
Date:	2004
Volume:	19
Number:	9
ISSN:	0237-7934
Divisions:	Schools > School of Social Sciences
Record created by:	Linda Sullivan
Date Added:	14 Aug 2019 08:57
Last Modified:	15 Aug 2019 07:39
URI:	https://irep.ntu.ac.uk/id/eprint/37290